2016. október 30., vasárnap

Mi tenne Jézus...? #2

   Jézus végigsétál a plázán, ami ígéretesebb, mint a paradicsom, amivel annyi évszázadon át hitegette a híveit. Látja, hiába ígért kristálytiszta forrásokat, árnyas lombú erdőket és gazdag mezőket, itt akciók vannak, termékek és kuponok, szóval lehúzhatja az egész ökotudatos paradicsomát. Ám hirtelen kiszúrja, hogy a modern mennyország sem fenékig tejfel: egy kis totyogós bébi épp a felfele zakatoló mozgólépcső felé száguldozik - négykézláb. A felügyeletére hivatott nőstény valahol a műkörmeit csattogtatva csicsereg az okostelcsijébe egy kirakat előtt, távol a kisdedtől. Jézus elkapja a gyereket, megmenti zsenge kis ujjait a mozgólépcső éhes vasfogaitól. Jön az asszony, ki e bájos kisdedet a világra szülte, épp kifecsegte magát a barinőjével, és jól leordítja Jézus haját, hogy kinek is képzeli magát, hogy fogdossa és ráncigálja az ő gyermekét. 

 

2016. október 28., péntek

Bréking nyúz


   Regényem olvashaa MEK-en. A Magyar Elektronikus Könyvtár kortárs szépirodalomnak kategorizálta. Hogy örülök-e? Arra nincsenek szavak! A könyv ingyen letölthető, többféle formátumban. 
   Egy kis ízelítő, aki még nem találkozott vele:

Aquincum, a lüktető város a Római Birodalom és a Barbaricum határán, a népek országútján. A férfiak harcolnak és kereskednek, a nők szeretnek és pletykálnak, de ha egy intrika végzetesre fordul, maguk a démonok gondoskodnak róla, hogy senki se legyen biztonságban.
Egy átok, ami régebbre nyúlik vissza, mint az emberi emlékezet, de végzetes, mint egy dühös gladiátor, vagy mint egy felbőszült mágus.
Mindennek ára van. Néha nagyobb is, mint amit gondolnánk...
Még egy jó tanács: soha ne állj szóba félszemű macskákkal!

Margitsziget, mert szeretem 2.

Vörösen világít az ösvény,
Itt Arany János sétált nemrég,
Lelke még a tölgyek körül leng,
Köztük már én is megpihennék.

Devecseri Gábor: Margitszigeti elégia (részlet)

Mária-egyház a Margitszigeten, 16.század

2016. október 27., csütörtök

Fogós kérdés

   Egy kedves ismerősöm a regényem kapcsán egyszer megkérdezte:
- Te ugye nem próbáltad ki ezeket a mágikus praktikákat, ugye nem csinálsz ilyesmit, nyugtass meg, hogy ezeket csak kitaláltad!
   Megnyugtattam. A világ minden kincséért sem szeretném, ha bárki is azt gondolná rólam, hogy a sötét oldallal paktáltam le. Sosem írnék úgy egy szakácskönyvet, hogy előtte nem főztem meg a recepteket. Ez amolyan lelkiismereti kérdés :-)

 

2016. október 26., szerda

Férfiak...

Nő: - Mit csinálnál, ha egy órára nő lehetnél?
Férfi: - Jól megfogdosnám magamat!



2016. október 23., vasárnap

Mit tenne Jézus...? #1

Mit tenne Jézus, ha ma élne?
   Szólna a széparcú közértes kisasszonynak a péntárnál, hogy a túró rudi akciója már lejárt, de ő megvásárolja azt a túró rudit teljes áron is, hiszen szüksége van rá, sőt, ott helyben el is fogja fogyasztani, csak jóindulatból szól, hogy a közértes kisasszonynak a következő vásárló ne ordítsa le a haját. Jézus nem reklamálni akar, nem kötözködik a kisasszonnyal, hanem segíteni szeretne neki, hogy a lehetséges kellemetlen szituációt elkerülhesse. Nem kíván élni a reklamációs jogával, miszerint a kint felejtett akciós áron viszi el a fent nevezett túri rudit, érti ő, hogy ez felesleges kellemetlenséget okozna, de mivel az akciós ár kint van, ez további problémákhoz fog vezetni. Nem kéri vissza a különbözetet, a blokkot pedig eldobja, hogy a pénztáros kisasszony ne értse félre a szándékait.
   Erre a széparcú közértes kisasszony jól leteremti Jézust, hogy kinek képzeli magát, hogy ki ő, hogy belepofázik abba, hogy mit csináljon (mármint a széparcú közértes kisasszony).

 

2016. október 22., szombat

#37


Neil Gaiman képregény

   A világon az egyik legjobb dolog, ha az ember képes elveszni egy történetben. Jöhetnek rossz idők, sorscsapások, aki képes belefelejtkezni egy történetbe, egy regénybe, egy műbe, annak mindig lesz egy csendes kis sarka a világban, ahova elbújhat. Az a néhány perc, amíg nem kell a saját gondjainkkal foglalkozni, hanem elmehetünk egy mese-erdőbe, idegen világokba, mások bőrébe bújhatunk, az felér egy mentális megtisztulással. A könyvek menedékek, biztonsági övek ebben az őrült világban. Neil Gaiman történetei is ilyenek: vigyáznak ránk. Hogy ne veszítsük el önmagunkat. Menedék, hogy kipihenjük magunkat, és képesek legyünk folytatni az utunkat. Az illusztrációk Chris Riddell munkái. Zseniális páros...







2016. október 21., péntek

Margitsziget, mert szeretem 1.

Vallott nekem a Nyulak.szigete
Regék halk éjén. Ime, a titok:
Királyi atyja klastromba veté
Legendák szűzét, fehér Margitot.

Álom-leány volt: egy fojtott sikoly.
Ájulva hullt egy durva szó miatt.
S robogtak a királyi udvaron
Hajrázó, vad, bozontos férfiak.

Nyugatról várt sokáig valakit.
Nem vadbajszú, lármás, mokány nagyúr,
Dalos, törékeny, halk fiú legyen,
Asszonyos, kósza, könnyes trubadúr.

Már régen várt s megbénult szive.
Zúgott a vár, prüszkölő kún lovak
Hátán érkeztek hetyke magyarok.
Ő nem jött: egy csöndes álom-lovag.

Ő nem járt a Duna táján soha,
Egy halk dalu és halk csókú legény.
És Jézusnak áldozták Margitot,
Ki ott halt meg a Nyulak-szigetén.

Ady Endre: Szent Margit legendája

a Margit templom feltárt romjai 1840 körül

2016. október 17., hétfő

A burkini-balhé

   A Széchenyi fürdőben áll a bál. Ez az egész dolog botrányos, szomorú és mélyen elgondolkodtató. A történet veleje: két nő fürdőzött a Széchenyiben, amikor is a fürdő alkalmazottja távozásra szólította fel őket. Mert zavarják a többi vendéget. Nem, nem randalíroztak, nem szívtak füves cigit és nem molesztáltak kisfiúkat, hanem a ruházatukkal volt baj. Burkiniben voltak. Most mindenki hangos fújtatással próbálja a megritkult levegőt a tüdejébe szívni, mert ez megint az arab-téma, terrorizmus meg iszlám-agresszió. Azért nézzük meg a dolgot egy kicsit alaposabban.
   Igen, vannak terroristák, van terrorizmus, meg vallásháború. De ezt nyilvánvalóan nem MINDEN iszlám vallású ember teszi. Köztük is vannak áldozatok. Szóval nem minden arab vérengző terrorista. Aztán ott vagyunk mi, magyarok. Ebben a konkrét ügyben mi, magyarok. Mert nálunk történt, és azóta nem tudom hova tenni a dolgot. 
   Az indok, ami miatt nemkívánatosnak minősültek az, hogy 'megszegték a házirendet'. Azt persze senki sem tudja, hogy a házirendben hol van előírva, hogy csak tangában vagy fecskében lehet fürdeni. Az úszósapka az igen, az benne van. De a ruha nem. És itt is vagyunk, a ruhánál. A megbomlott európai kultúránál. Mert ez NEM normális gondolkodás. Mármint a fürdőruha-téma. Az, hogy egy személyi igazolvány elkészítéséhez le kell venni a fejkendőt, az még érthető, hiszen az azonosításhoz nem lehet sísapkában meg napszemüvegben sem fotózkodni. EZ benne van a szabályzatban. De a fürdőruha viselet?!?
   Az teljesen normális, erkölcsös, erényes és igazi európai asszonyra valló viselkedés, ha egy szál tangában, mini, falatnyi fürdőruhában pucsít a strandon. Ez a szabad nők joga, Emmeline Pankhurst és a többi feminista mind ezért harcoltak, hogy a modern nő kedvére mutogathassa magát. Nyomatékosan felhívom kedves figyelmeteket, hogy NEM a konzervativizmus nevében mondom ezt. Igen, szabad világban élünk, mindenki azt mutogat magából, amit akar, és teszi mindezt ahol akarja. Oké, legyen így. Az, hogy valakinek ez nem tetszik, a magán ügye. Ez a bámulatos szabad Európa, ezt irigyeljük, ez a kánaán. Akinek nem tetszik, kussol.
   És mégis, vannak, akiknek ez nem tetszik. Mert nem szeretik magukat mutogatni. Nem azért, mert nem olyan testük, mint aki most lépett ki egy női magazinból, hanem egyszerűen azért, mert az ő teste nem köztulajdon, nem hirdetőoszlop, nem köztéri műalkotás. Lehet van egy kis narancsbőre és nem szeretné, ha más is látná, lehet volt öt műtétje és tele van a teste hegekkel, lehet félénk és nem szereti a reá szegeződő tekinteteket, lehet nem gondolja magát egy nehézbombázóként megjeleníteni a strandon, amikor elviszi a csemetéket egy pancsolásra. Ezer oka lehet annak, hogy valaki nem kíván meztelenkedni. Igen, lehet vallási oka is. És ez baj? Nézzünk már egy kicsit higgadt fejjel erre a fantasztikus szabadságra! Amikor a Margit-híd alatt minden nap nők napoznak topless, az teljesen normális. Őket sosem küldik el, sosem büntetik meg. Ez az európai kultúra része. Ezért harcoltak a nagymamáink, hogy ilyen szabad nők lehessünk. Nem azért, hogy tanulhassunk, meg értsék már meg végre, hogy egy nőnek is vannak gondolatai, hanem ezért, hogy olyanok lehessünk mint a férfiak: nyilvánosan berúghatunk, köztereken rókázhatunk, jogunkban áll egy szexuális tárggyá alacsonyítani magunkat. Aztán persze, mi nők, vérig sértődünk, hogy miért gondolnak minket egy darab húsnak, házi cselédnek meg játékszernek. Miért is? Nem azért, mert úgy viselkedünk? Nem, ezt senki sem fogja beismerni. SOHA. Azokat a nőket sosem 'büntetik' meg, akik közönségesen viselkednek, lealacsonyítják a női nemet. Mert az normális. A sok lelkes feminista küzdhetne egy kicsit ezek ellen is.
  Ha netán strandolás közben megégek, és felveszek egy pólót, akkor engem is ki fognak rakni, mert nem megfelelő az öltözékem? Nyilván nem. Mert ez a történet nem erről szól. De amiről szól, az nagyon szomorú. Ennyit a nagy európai empátiáról meg elfogadásról. Ez semmi más, mint a nagy európai képmutatás. És ezt tapasztalom a saját bőrömön is, nap mint nap. Pedig nem vagyok iszlámhívő terrorista-palánta, csak szeretem a hosszú ruhákat. Minden áldott nap megkapom, hogy milyen ódivatú vagyok, mennyire nem nőies, hogy elrejtem az alakom, senki sem vesz észre, biztos szektás vagyok, vallási fanatikus vagyok, otthon rövid pórázon tart a férjem, mittudoménmi. Régebben még próbáltam elmagyarázni, hogy így érzem jól magam: nem kell figyelni a ruhámra, hogy ha leguggolok, mi látszik ki, nem kell azzal foglalkoznom, hogy stírölnek meg moslék módon füttyölnek, hanem élem az életem, teszem a dolgom. Arról nem is beszélve, hogy így jóval harmincon túl már nevetségesnek tartom, hogy egy királylánynak gondoljam magam. Igen, megöregedtem, és örülök neki, hogy nem maradtam olyan kis tyúk, amilyen voltam. És már nem az a fontos, hogy mindenki megnézzen, ha lemegyek a közértbe, mindenkinek megakadjon rajtam a szeme, nem vagyok partihercegnő és nem vagyok a végzet asszonya. Csak egyetlenegy kell, hogy figyeljen rám. De az ő szemének nem állja útját sem a hosszú szoknya, sem burkini, sem semmi. 
   Mit is mondhatnék az egész burkinis történetre? Nagyon sajnálom. Gyűlölöm ezt a képmutató, hazug Európát. Gyűlölöm ezt a kultúrát, ami a görög istenek lábnyomain sarjadt, mert torz, beteg és legfőbb ideje, hogy meggyógyuljon. Mert ha nem lesz képes változni, a csador mindent be fog fedni. Egyébként nem rossz ez a burkini. Azt gondolom, én is hordanám. Nem azért, mert iszlám hívő lennék, hanem azért, mert praktikus, jó viselet. Bár nyilván ezt sem képes befogadni senki.

 

2016. október 16., vasárnap

Akkor is velem leszel

   A szavak, amiket valaha nekem mondtál, mind bennem élnek valahol. Lehet nem is emlékszem rájuk, de belém költöztek, a vérem felitta őket. Mindet. Amikor észre sem veszem, kiejtem a számon őket, használom anélkül, hogy tudva tudnám, tőled vannak. Néha az arcom tükrözi az arcodat, akkor is, ha nem tudom, hogy a te mosolyod ragyog át rajtam. Mindaz, amit te adtál nekem, az vagyok én, azt tükrözöm vissza a világnak. Akkor is, amikor már nem vagy velem. A kezed melege az én kezem melege, ezt a meleget tudom továbbadni másnak. Mert mindig velem vagy. Akkor is, ha nem tudom. Mert bennem élsz. A melegséged, a szavaid, a pillantásod súlya az én súlyom. 
   Ezért ha meghalok, egy darabot magammal viszek belőled. Mindazt a szeletedet, amivé tettél. Egy kis tüzet belőled, a szavaidat, a gondolataidat. Ezeket soha többé nem adhatom vissza neked...


2016. október 15., szombat

Állati művészet

   Ellen Rococo művésznő ékszerei közel állnak a szívemhez: természetesek, állatosak és szemet-lelket gyönyörködtetőek. Ilyesmit szívesen visel(nék)...