2016. augusztus 28., vasárnap

Ezért nincs tévém

   Már több, mint 10 éve nincs tévénk. Ha jól számolom úgy 12 évnél járunk. Azt gondolom ez a minimális feltétele a mentális egészségnek. Persze az emberre ömlő szemét áradatát nem lehet feltartóztatni, csak csökkenteni. Mert hiába nincs tévé, nem olvasok 'magazinokat', sőt, a közéletet minden formájában igyekszem elkerülni, a mocsár így is megtalál. Miért is?
   A reklámok nagy része kikerülhetetlen. Némi obszcén felhangja volt annak például, amikor néhány éve az egyik bevásárlóközpont falán egy híres focista altestét csodálhattuk hónapokon keresztül. Mert egy alsóneműt hivatott tukmálni. És tette mindezt úgy, hogy becses hímtagját - azzal a bizonyos fehérneművel megtoldva - tizennéhány méteres nagyításban csodálhattuk. A város minden pontjáról megfigyelhető, kolosszális jelenség volt. Ezek a kikerülhetetlen részei a közéletnek.
    A másik, amikor minden emberi közösségben az a téma, hogy mi volt a tévében, mik a közélet aktualitásai. Persze ez nem politizálás vagy gazdasági, társadalmi eszmecsere, hanem a 'sztárok' viselt dolgain való csámcsogás. Érdekes, erről mindenki tud. Ez még nem is lenne baj, mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy mivel tölti a pihenés értékes perceit. Mivel én is eldönthetem, úgy döntöttem, hogy nem kérek ebből a maszlagból. De a körülöttem lévő entitásoknak köszönhetően igenis kérnem kell belőle. Jobb napjaimon finoman emlékeztetem az illetőt, hogy nincs tévém, mert nem érdekel ez a téma, és ha érdekelne, magam is megtekinteném a szóban forgó műsort. De mivel NEM ÉRDEKEL, nem tekintem meg, ebből kifolyólag nem is akarok róla beszélni. Ilyenkor döbbenet: "ja, nekem van tévém, de nem is nézem" felkiáltással tízből tíz ember kifarol a szituációból.  Aztán persze kiderül, hogy csak 'olcsó' előfizetése van, csak ötven csatorna jön be, csak negyvenet néz belőle. A másik kedvencem, hogy "nem is nézem, csak úgy megy a háttérben". Minek is?!? 
   Dacosabb napjaimon elmondom, hogy azért nincs tévém, mert szerintem kilúgozza az agyat, tele van hülyeséggel, elrabolja az időmet, satöbbi. Erre már egész világmegváltó prédikációm van (más kérdés, hogy eddig egyetlen embert sikerült leszoktatnom a felesleges tévézésről - de legalább próbálkozom). Az ilyenkori reakciók is megdöbbentőek: "én csak természetfilmeket nézek" - mintha az valami intellektuális magaslat lenne, vacsi közben abban gyönyörködni, ahogyan az oroszlánok felzabálnak egy csapat gazellát. "Én csak a híradót nézem; ha nem nézed, honnan tájékozódsz a világ dolgairól?" Ez már rafkós kérdés, kevesen teszik fel. Nem nézem a híradót sem, mert nem vagyok hajlandó abban a vérmes, beteges és perverz kukkolásban részt venni, amit a híradó jelent. A balesetek széttrancsírozott testű áldozatai és az éhenhalt, szétlőtt gyerekek maradványai, meg az életében megfeneklett szerencsétlen sorsú ember könnyeinek bámulása sem hordoz információt. Csak a perverz kukkolás. Azt pedig gyűlölöm. Ezt nevezik közéletnek, hogy mások bajában vájkálnak. Hát ezt nem kívánom támogatni. Az internet is tele van ilyenekkel, de ott még egy halvány esély van rá, hogy ezeket elkerülhetem. Tájékozódás? Van az a régi szerkezet, amit úgy hívnak, rádió. Reggel tíz percben mindent megtudok, ami történt. Nem, nem látom a kilakoltatott anyuka karján csüngő koszos kis puttókat, akik éhen fognak halni, és nem látom, hogy a Balaton fele száguldó személyautó hogyan puszilta meg a szemközti fát, és nem látom, amint a valaha sármos és reményteli fiatalembert csipesszel szedegetik ki. De megtudom, hogy baleset volt, és lássuk be ennél több nem is tartozik ránk. Aljas dolog mások bajában tapicskolni. Persze ez most nagy divat, az emberek szeretnek kukkolni. Ha van egy baleset, körülállják, fotózzák, nézik. De nem segítenek. Nyilván, mert nem tudnak. De akkor minek vannak ott? Mert betegek. 
   A közélet, a 'celebek' meg annyira művilág. Azt hiszem ezzel mindenki tisztában van, de mégis, valami érthetetlen mohóság a képernyő elé ragasztja őket. Nézni kell, figyelni kell, noha tudják, hogy hülyére veszik őket. Ezt még nem sikerült megfejtenem, mi ennek az oka, a magyarázata, de keresem a választ. Pedig tévé nélkül egész sok szabad ideje lesz az embernek: lehet beszélgetni, olvasni, játszani. 
   Mindez csak választás kérdése. És sokan szeretik a könnyebb(nek vélt) utat választani. Kényelmes dolog a fotelből köpködni meg ítélkezni. Pedig kényelmesebb felállni és lekapcsolni a tévét, és nem szenvedni a sok mocsoktól, ami jön belőle. Valójában kényelmesebb nem foglalkozni a közélettel, mert a világ tele van érdekes dolgokkal, amik nem a tévén keresztül jönnek. Valódi dolgok. Nem megcsinált emberek, a szájukba adott mondatokkal. Az élet nem egy szappanopera, hanem valami egészen más. Nem is olyan régen még ezt tudtuk... Ma már, hogy hátat merek fordítani a 'közéletnek', nagy ára van. Kizárom magam a beszélgetések nagy részéből, mert nem tudok és nem is akarok a közéletről beszélgetni. Az emberek jobb esetben csak bolondnak tartanak, rosszabb esetben gerillaharcosnak. Mert számukra valahol itt kezdődik a terrorista. Aki megtagadja a médiamannát. Döbbent, riadt, megbotránkozott, félelemmel teli arcok néznek rám vissza, amikor kimondom a bűvös szavakat: "nincs tévém!". Érdekes. Felettébb érdekes.

2016. augusztus 20., szombat

Azokról a boldogtalanokról, akik nem értik, mi az a hazaszeretet

   Kétféle ember létezik, aki nem szereti a hazáját. Az egyik, akinek az ősei cselédek voltak, rabszolgák unokái. Számukra gyűlöletes minden, ami a szolga-léthez tapad: a ház, a föld, a vidék, az ország.  Minden erre a kellemetlen helyzetre emlékezteti őket, amin képtelenek változtatni. Idegen tájakról álmodoznak, ahonnan szép házakról, gazdag családokról kapnak képeket, bepillantást nyernek az urak életébe. És azt gondolják, hogy annak, hogy ez nem az ő életük, csakis a földrajzi hely az oka. Ha tehát országot váltanak, feltétlenül úgy képzelik el, hogy az ottani urak életét élnék. Rögeszmésen biztosak benne, hogy nem ugyanazok a cselédek lennének ott is, mint szülőhazájukban. Ez a téves társítás folyamatos elvágyódással sanyargatja szívüket.
    Aztán a másik csoport, aki ugyan nem cselédek ivadéka, nem hordozza ezt az örökséget, de érzelmi életének színvonala egy cseléd szintjén van. Mivel nem ismeri a saját kultúráját, a saját nyelvének mélységeit, sőt még az ősei történelmével sincs tisztában, boldogtalan elvágyódással tekint egy kerítésen túli kertre, ahol elképzelése szerint a szellemi gazdagság egyetlen varázsütésre az ölébe hullana. Nyilván mindennemű tudásért áldozatot kell hozni, de a lelkiekben szegény ezt nem hiszi el, úgy véli, sőt rögeszmésen biztos benne, hogy a tudás, mint a boldogság forrása, a saját országának határain kívül lakozik.
   Azok pedig, akik azt vallják, szeretik hazájukat, két okból teszik. Az egyik, hogy a gyökereik által olyan mélyen magukba szívták az ország történelmét, kultúráját, hogy képesek tisztelni a hazát, ami eleit is megszülte, felnevelte és eltemette. Gyökereik annyira át- meg átszövik a történelmet, hogy a múltbeli eseményeket nem tudja leválasztani magáról, az ország, a nemzet történelme az ősei révén a saját, személyes történelme is. A múlt nem csupán évszámok halmaza, hanem személyes, bensőséges történetek tárháza, melyek őt magát is formálták, alakították. A hazájukat szerető emberek nemzedéke és a haza a generációk végtelen indáin át egymásba fonódik, összekapcsolódik, és formálja egyik a másikat. A szülőföld formálja az embert, az ember óvja a földjét, ami megszülte, és majd megint befogadja, ha eljön az idő.
   A másik ember, aki bár nem ismeri a gyökereit, nem érzi magában az ősi kötelékeket az anyaföld iránt, mégis szereti a hazáját, mert képes felismerni a benne rejlő értékeket. Aki képes fejet hajtani egy kultúra nagysága előtt és büszkeséggel tölti el, hogy részese lehet ennek a csodának. Aki képes bepillantani a nyelv titkaiba, képes átélni a nyelvi kifejezés örömét, szépségét, aki engedi, hogy a zene, a művészet, a kultúra olyan területekre kalauzolja el, aminek eredete a múltba vész. És ez az ember sok tanulással és kellő alázattal hajtja fejét a szeretett anyaföld ölébe, mert az anyaföld olyan, mint az Isten-anya: szeret, feltétel és kérdések nélkül. Nem kérdi, ki szülte a gyermeket, aki hozzá simul, nem kérdi, honnan jött az, akinek fejét az ölében ringatja.
   Ha azt mondod, ide tartozol, és ezt a szíved legtisztább szavaival mondod, akkor így is van.
   A hazaszeretet nem a túró rudi vagy a lángos. De még csak nem is a Balaton. A hazád az őseid vére, a föld az őseid csontja és hamvai, amiből te is születtél, és ahova te is hazatérsz. A hazád a Végzeted, hogy megismételd eleidet, mert olyan vagy, amilyenek ők voltak. Benned élnek a felmenőid, akik ugyanabból a földből születettek, ugyanabba a földbe tértek meg, ahonnan te is származol, ahova te is hazatérsz. Ők is formálták az otthonunknak nevezett hazát, és te is formálod, ahogyan a hazád is átalakít, megváltoztat, olyanná tesz, amilyen vagy. Egyek vagyunk a végtelen időben: az elődöm, az utódom. Az őseink megvédték a földünket, mi is meg kell hogy védjük a kincseinket az utódainknak. Nem a szép épületeket, nem a remek autópályákat, hanem azokat a láthatatlan és meg nem fogható javakat, amik azzá tesznek, amik vagyunk. Hogy élhető életük legyen.
   Születni valahova nem a véletlen műve. Egy lehetőség, hogy váljunk valamivé, valakivé. Igen, ez néha nehéz. Nem feltétlenül hősökké, csak azzá a valakivé, aki az út végén vár.  És igen, néha el kell menni és megnézni, hogyan élnek mások, milyenek más nemzetek, a jó dolgokat el lehet lesni. De akkor is az vagy, aki vagy, a hazád gyermeke, és ha köpködsz magadra, azzal csak szánalmat keltesz másokban.


 

#29


2016. augusztus 17., szerda

Röfi regénye - Egy vadmalac igaz története

   Ez a könyv szerelem első látásra: megláttam, és tudtam, hogy nekem való. Egy malacka élete, kalandjai - és felnőtté válása. Az egész könyv, úgy, ahogy van, kiváló. Képek az elbűvölő malac-fiúról, majd a felnőtt vadkanról; sok-sok szeretet és vidám mesélés. Bár engem nem kell különösebben győzködni, hogy malaccal élni jó, azért tele van érdekességgel, amit nem árt tudni, ha az ember egy malaccal szándékozik összekötni az életét - pláne egy VADmalaccal. Mert malac és malac nem ugyanaz. Röfi élete egy regény. Amit mi, emberek tanulhatunk az állatokrl, és amit ők tanulnak rólunk. Tanuljuk egymást, figyelünk és alkalmazkodunk. És mi lesz a vége? Természetesen barátság. De ezért meg kell dolgozni. 
 

 

És maga a könyv:

   „Az első évben minden nap órákat töltöttünk együtt. A vaddisznók nagyon intelligens, erősen szociális lények, a malacok képesek akár bele is pusztulni a magányba. Családi közösségekben, kondákban élnek, ahová idegen állatot nem fogadnak be, így elvállaltam Röfinél a nevelőszülői feladatokat. Egy-két apróságot leszámítva nem idomítottam semmire, azt akartam, maradjon meg vadállatnak, amennyire csak fogságban lehetséges -mondja a szerző.
    Ez persze komoly felelősséggel és sok kényelmetlenséggel járt. Ha esett, ha fújt Röfihez menni kellett naponta (ma már enged egy-egy szabadnapot gazdájának, de többet nem). Röfi ekkor már a Miskolci Vadaspark lakója volt, részben az ott élő kecskék miatt: kecsketejjel szinte minden kis emlősállatot fel lehet nevelni.

   „Az eltelt évek alatt rengeteg közös kalandunk volt Röfivel, a hosszú közös séták alatt közelről követhettem az elbűvölő folyamatot, melynek során az apró malacból hatalmas vadkan lett. Közben közelről megismerhettem egy kutya-színvonalú vadállat különleges képességeit, Röfi hattagú koca-háreme révén pedig a kondák bonyolult társas életét. Természetfotósként nem hagyhattam ki e hálás témát: rengeteg fotó, videó készült életükről, és feljegyzéseket is készítettem a történtekről.”

   Ezekből a naplójegyzetekből állt össze a Röfi regénye sok képpel, humorral, szeretettel és némi hasznos tudnivalóval azoknak, akik szeretik az állatokat, vagy legalább igazán kíváncsiak rájuk.

„Elsősorban azért írtam meg Röfi regényét, mert sokszor tapasztaltam, menyire nem ismert, (sőt félreismert) ezt a különleges állatfaj, miközben a televízió jóvoltából kiválóan ismerjük az afrikai nagyvadak életét.”

    Ezt a szándékot jelzi a könyv mottója is: „Az a különösen közeli kapcsolat, mely Röfi és közöttem kialakult, alkalmas volt arra is, hogy eloszlasson egy félreértést. Röfi megbizonyosodhatott róla, hogy nem is olyan veszélyes és rosszindulatú lény az ember, mint amilyennek egy vaddisznó joggal gondolhatja…”

2016. augusztus 14., vasárnap

Egy nap a piacon

   A piac a világ közepe, az Élet legfőbb színtere. Mi lehet boldogabb látvány a szépen sorakozó kukoricáknál? A rendezett körték, mosolygós almák, hamvas barackok a világbékét hordozzák. Az Élet nagykövetei, a béke és elégedettség megteremtői. Mindig megnyugtat a szépen kirakott finomságok gazdagsága. És a barátságosan izzadó szalonnatáblák: a boldog malac ajándéka nekünk, embereknek. Egy falat mennyország. A kolbászok fegyelmezett párhuzama, ahogyan a szálak fegyelmezetten egymás mellé simulnak, majd a vége, mint egy huncut malacfatok, bekunkorodik. Ott van a világ rendben, ahol a hurkák egymás mellé simulnak.
   A lángos fokhagymás illata tölti meg a levegőt, és jóllakott medvék őrzik pocakjukban a házi mézet. Diók, mogyorók és mandulák csábítanak édes nassolásra, macskák és galambok versenyeznek a lehullott falatokért. Persze nem EU-komform, hogy állatok vannak a piacon, sőt, a galambok etetését táblák egész hadserege tiltja, de az élet élni akar, a galambok pedig enni. Meg a macskák, és a kóbor kutyák. Meg mindenki.
   Néhány örök darab a reggeli fröccsét szopogatja, másnapos, mint minden nap, amióta az eszemet tudom. De mint tudjuk, az alkohol konzervál, és e milyen igaz. Nélkülük nem lenne z igazi a piac. Olyanok, mint a megszokott kellékek. Nem öregszenek, nem változnak. A maguk elégedetlenségében állandóak. És a csinos pultoslányok. Akik valaha tényleg csinosak voltak, de az évek nem múltak el nyomtalanul: a régi fényért könyörögnek feltupírozott hajukkal és neonrózsaszínre festett szájukkal. A műkörmök, amik a nem-dolgozás jólétét hivatottak hirdetni: most az édes anyaföld porát nyelik. Egy sosemvolt fiatalság imája, egy elképzelt világ megálmodói.
   És a hentesek. Az öreg hentes bácsi, aki zsenge háziasszony-koromban megtanított sütni. A resztelt májat tőle tanultam. És azóta is úgy készítem. Meg a csirkepörit. Néhány kitömött malacka fokozza a hangulatot: egy kis tanyasi íz a város szívében. Egy csepp falu, legalább egy szőr-malac, aki némi fantáziával akár életre is kelthető. Bármikor el tudom képzelni, hogy nem egy rakás poros halott-állat-bundája, hanem egy vidám röfi, aki túrja a földet és vidáman röfög. Sokan szoktak ezekkel a malac-pótlékokkal szelfizni is. Szóval más is el tudja képzelni, milyen volt felejthetetlen malacsága...  
 Ott van a gazdagság, ott van az elégedettség. Egy kis vidék a város forgatagában. Egy kis kikapcsolódás az értelmetlen dolgokból. Mindig meghatódom, ha piacolok.

2016. augusztus 8., hétfő

Vihar egy marék habban




   Egész pontosan mit is takar ez a bizarr cím? A meztelen, kendőzetlen, nyers valóságot. A mindennapok sivatag-valóságát. Az elme, a szellem, a humanitás halálát. Eleink ha ezt látnák, biztosan nem lennének ránk büszkék.
   Az okosnál okosabb eszközök terjedésével felütötték a fejüket a butábbnál butább játékok. Ez nyilván nem korszakalkotó megállapítás, inkább az az érthetetlen számomra, hogy emberek hogyan képesek ezzel foglalkozni. Miért áldozza fel bárki is rövidre szabott emberi életének súlyos hányadát brutális ostobaságokra és feleslegességekre, hogy a tapogatós képernyőjén órák hosszat színes gömböket lökdössön? Miért boldogabb dolog kockákat toligálni a digitális valóságban, mintsem nézni a felhők mozgását? Nem értem, de nem is nekem kell ezt megértenem.
   Jártomban-keltemben bele szoktam pillantani, hogy ki mit olvas, mivel foglalatoskodik útközben. Olvasni már sokkal kevesebben olvasnak, de akik még igen, azok nagyon elmélyülten és kifinomult ízléssel kiválasztott szellemi csemegéket. A többségnél inkább telefonozást látok. Túl az ordítva telefonáláson, amikor a jármű utazóközönségének kénytelenül tudomására hozzák, hogy Sanyi hogyan teljesített az este és Pistike miként rondította össze magát, a célja felé hömpölygő tömeg egyetlen kigúvadt küklópikus szemként mered a kis barátjára, a tapogatnivalóan digitális szörnyetegre. És mit csinálnak? Gömböket és kockákat tologatnak. Azt hiszem ennél még a zebracsíkok számolása is magasztosabb tevékenység.
   Van egy 'játék', amiben szintén gömböket kell - most nem toligálni, hanem - elkapni. Egy ilyet játéknak nevezni merő barbárság, hiszen a játék egy teljesen másfajta tevékenységet takar, de mivel maguk a virtualitásban rekedt boldogtalanok is játéknak nevezik, maradjunk mi is a játék kifejezésnél. 
   Szóval, minden élmény szigorúan egy pirinyó képernyőn történik, de gömbikéket kell gyűjteni. A gömbök gépura számolja, mennyit kattintottál vagy tappintottál, és a 'játék' végeztével kérlelhetetlenül a szemedbe vágja erőfeszítésed eredményét: a megmásíthatatlan pontszámot. Teszi mindezt egy kereskedelmi cég a virtuális világában: amíg lelkesen vadászod  a gömböket, addig is tudd, hogy ezt a Cég jóvoltából teheted, mert a Cég szeret téged, tudja, hogy mit akarsz és törődik veled. Legfőképpen azzal törődik, hogy jól kilúgozza az agyad. Mert ha elég gömböt zsebelsz be a virtuális tarisznyádba, a Cég megajándékoz a saját logójával ellátott vackokkal, amire lássuk be, semmi szükséged, ám mégis határtalanul boldog vagy tőle, mert ingyen reklámozhatod, hogy te is a Céghez tartozol. Ez amolyan mesterséges identitás a megerőszakolt társadalomban.
   
 
    Aztán ha nem lenne elég maga a gömbök taszigálása, a 'játék', a Cég közös imádata megteremti a hidat ember és ember között: a virtuális valóságban még beszélgetni is lehet erről a totálisan semmitmondó és értelmetlen tevékenységről. Ó, Sziszüphosz, mily boldog lennél ma! Nem kellene egyedül görgetned a köveidet! Lám, mennyi sorstársad akadt!
   De. Virtuális paradicsomunk ragyogóan kék egén egy csúf kis felhő ütötte fel a fejét. CSALÓK!!! Árulók, akik aljas eszközökkel, lábbal tiporják a digitális paradicsom pázsitját. De lássuk a hírt pontosabban:

"A Játékot újraindítottuk! Az applikációnál visszaéléseket tapasztaltunk, ezért tegnap ideiglenesen felfüggesztettük a játékot és felülvizsgáltuk az eddigi nyerteseket. Az applikáció egyik JavaScript fájljának a 232. sorában egy maximális feltétel található, ami egy játék menet időtartama alatt (120s) maximalizálja a kibocsájtott habgömbök számát. Ez alapján a nem szabályszerűen játszó felhasználókat kizárjuk a játékból a Játékszabályzat 3.5.1, 3.6., 3.7., 3.8. pontjának megfelelően.
Azon nyerteseket, akiket eddig kiértesítettünk, most viszont a visszaélést tapasztaltunk náluk visszavonjuk a nyertességüket és visszamenőleg a szabályosan játszó játékosok közül kerül ki a legügyesebb 5 napi nyertes. A mai naptól, hogy elkerüljük a nem szabályszerű játékot, megváltoztatjuk a játék nyerési mechanizmusát: azon játékosok közül sorsoljuk ki véletlenszerű algoritmus segítségével a napi nyerteseket, akik szabályosan játszottak és minimum 100 habgömböt összegyűjtöttek. A nyerteseket a mai és holnapi napon kiértesítjük.
Köszönjük a türelmüket! Fontos számunkra, hogy tisztességes játékot szervezzünk a felhasználóknak és a szabályszerűen játszó Játékosokat jutalmazzuk meg, és igyekszünk ezért mindent megtenni. Mindenkinek sok szerencsét kívánunk a játékban."

   Ez a tényállás, így bele az ember virtuális arcába. Hogy aki szorgosan töltötte egyre fogyatkozó élete óráit a gömbök toligálásával, gyűjtögetésével - mindezt hiába tette. Tessék, elég egy áruló, elég egyetlen csaló, és összeomlik a rendszer, felborul a társadalom és kitör az anarchia. Tették mindezt közel százan, akik hangot adtak a felháborodásuknak, szintén a virtuális játszótéren. Ezekből csemegéztem, mert igen, a virtuális valóság sem működik másképpen, mint az igazi: a tragédia megtörténte után felelősöket keresnek, egymást vádolják, rágalmazzák és igazságot követelnek. Azt hiszem ezt egy pszichológus is így modellezné: a gyász fázisai. 
   A helyesírási hibákat és fogalmazási bakikat úgy hagytam, ahogyan találtam. Mert ez is megmutat valamit. Legfőképp azt, hogy a nyertesnek nem ártana küldeni egy vaskos helyesírási szótárt.

Gömbvadász1: Az a véleményem, hogy ez a játék egy kicsit kezd érdekes lenni..... júli 28-án játszottam először esti órákban a játékkal és akkor valami 405 habot szedtem össze... nekünk egy teljesen alap asztali számítógépünk van amin éppen fut az internet + a szövegszerkesztő program.. semmi másra nem használjuk.. és itt látom hogy egyes emberkék fel voltak háborodva, hogy nekik csak 100 meg ennyi mennyi... ha először játszik valaki a játékkal, az honnan gondolná, hogy az a 405 pont az sok -e vagy kevés?! következő nap amikor játszottam megint ott körüli pontszám jött össze és ismét esti órákban játszottam... másnap én délelőtt játszottam az alkalmazással, akkor éppen csak 200 pontot szedtem össze.. pedig ugyan úgy játszottam mint azelőtt meg azelőtt... párom ezen a napon esti órákban játszott és neki 500 pont felett lett az eredmény?! akkor most hogy is van ez a csalás téma?! nem lehet hogy esetleg abban az időszakban a fél ország azt a játékot tolja és azért lassú a hab, este 11 körül meg már a kutya se foglalkozik a játékkal és baromi gyors?! Nekem ez a véleményem... az meg hogy a nyertesek közül leszedtek?! hát szedjenek.. nem gondolnám, hogy annyira rá lennék szorulva, csak nem tartom igazságosnak .....

Gömbvadász2: Persze,persze,405 soha nem jött le ,csak ha csalással csináltad.Nagyon helyes hogy végre sorsolnak.Nem kell ide a süket duma.Akik feltették ezt a játékot azok is tudják hogy 2 perc alatt mennyi hab jön le,úgyhogy ne okoskodj itt,meg a többi okoskodó sem.200 ,meg 400habot kaptok el és NEM CSALTOK....

Gömbvadász1: Örülnék, ha valaki elmondá hogy kell csalni :) Te biztosan tudod, hogy kell ha szerinted ilyen játékban lehet csalni :)

Gömbvadász3: Na draga, mi parommal mindig csak este 10-11 korul jatszottunk, mert napkozben en dolgozok, o a gyerekkel van! Erdekes modon akkor is max 195 hab jott le nekunk mindig
Szupergyors nettel, 250 ezres laptopon! Szoval szerintem ne haborogjal, inkabb ismerd el a csalast
Es ugy lehet pontosan csalni(de te ebben jartas vagy), ahogyan az nCore feltoltesekkel is!!!!!

Gömbvadász1: Csak azért, hogy megnyugtassalak, most is 250 db habot tudtam összeszedni... és úgy hogy nem szedtem fel az összeset... ja és csak egy jó tanács... kapcsold ki játék előtt a chat-et + rejsd el a percről percre oldalsávot, hogy ne lassítsa be a gépedet.. és akkor talán majd rájössz, hogy tényleg összejön a pont.. ja és legyen egy jó egered a géphez ami nem szakaszosan működik... ennyi az egész..ehhez nem csaló program kell vagy mi, hanem józan paraszti ész.... és én itt a témát lezártam :)
 
Gömbvadász1: Gömbvadász3 Csekk nCore? nem ismerem az oldalt ...elárulnád hogy mi az? megköszönném :)

Gömbvadász3: Na de megsem 500 habot gyujtottel igy ;) amugy megsugom kedves, h a chat nalam mindig ki van kapcsolva es gondoltad, h a 250 ezres gephez vmi ratyitaller 2000 ft-os egerrel toljuk itthon?! Ugyan, ez nem a palira vettuk a papat, ugyhogy a helyedben meghuznam magamat kis csalfa ;)

Gömbvadász1:szerinted ha csalással csináltam volna elmertem volna árulni, hogy hány pontot szedtem össze?! először játszottam a játékkal és már annyi lett a pont.. honnan tudhattam volna hogy az irraciális?!

Gömbvadász3: Gondolom fel akartal vagni es nem gondoltal arra, h a tobbiek nem hagyjak annyiban a dolgot! Amugy meg kinyomoztak, h valoban csalas volt a hatterben szoval innentol kezdve nincs mirol beszelned ;)

Gömbvadász1: Kiderítették...aha...gondolom szimplán rájöttek, hogy valamit nagyon elcsesztek és így mossák magukat... de nem baj :) Újra indult a játék remélem most már jól is működik, sok sikert hozzá mindenkinek.

Gömbvadász4: Gömbvadász3! Ha annyira vered magad a 250 000 Ft-os laptopodra, meg a nem 2000 Ft-os ratyitallér egeredre, akkor mi a búbánatért vergődsz egy kb 5000 Ft-os ajándékcsomagért?? Menj be a boltba vedd meg ;-) Ne a másikat sértegesd!! ;-)

Gömbvadász3: apacuka nekem momentán a 20 ezer ft-os sziget jegyre fáj a fogam ;) az a laptom sem 2 nap alatt jött össze Jancsi bá, sokat kellett érte gürizni, ami neked gondolom nem ismerős, így az ajcsi sziget jegy mindig jól jön, de peaceeee

Gömbvadász3: te is csaltál mi? 

Gömbvadász4: Kérd meg anyukádat vegye meg neked ;-) A munkáról meg elbeszélgethetnénk órákig mert szerintem te életedben egy jó ízűt nem dolgoztál még ;-)

Gömbvadász3: fene essen bele lopásból tartom el az asszonyt meg a gyereket csalókám ;)

Gömbvadász4: Már én is csaló vagyok? Egyszer játszottam akkor is csak kíváncsiságból :-D Nem is értem miért vergődök veled Gömbvadász3, aki mindenáron, akár más rágalmazásával is nyerni akar....... :-(

A Cég: Kedves Hozzászólók! A tisztességes és szabályszerű játékot fogjuk jutalmazni! Sok szerencsét! Üdvözlettel: a Cég csapata


Gömbvadász5: Nyilván most is CSALTAM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!251 hab és még volt 30mp.De érdekes!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!Miért baj ha én is meg a párom is nyer!

Gömbvadász3: Mégsem 400-500 hab, mint eddig mi?

Gömbvadász5: De mint írtam maradt 30mp ,ha az idő alatt még jön le hab akkor meg lett volna a 400 is.De mint olvasgatom a hozzá szólásait nem látom értelmét magyarázkodni!!!!Ön is egy IRIGY játékos a többi közül!Tessék koncentrálni és hátha sikerül................

A Cég: Kedves Gömbvadászok! A visszaélések megelőzésére megváltoztattuk a játék nyerési mechanizmusát, hogy 100 összegyűjtött gömb felett mindenki azonos eséllyel indulhasson a sorsoláson. Üdvözlettel: a Cég csapata

Gömbvadász6: Kedves Cég most ,hogy sorsolással lehet nyerni újra játszottam nekem ma 165 gömb sikerült ,pedig nem csaltam

A Cég: Kedves Gömbvadász6! 100 feletti gömböt gyűjtöttél, így részt veszel a sorsoláson :) Üdvözlettel: a Cég csapata

Gömbvadász7: még mindig van olyan, aki több napon is nyert, ezt is ki kellene küszöbölni ha lehetséges!:)

A Cég: Kedves Gömbvadász7! Köszönjük, hogy jelezted! Minden visszaélési lehetőséget igyekszünk kiküszöbölni. Üdvözlettel: a Cég csapata

A Cég: Kedves Gömbvadász7! 100 feletti gömböt gyűjtöttél, így részt veszel a sorsoláson :) Üdvözlettel: a Cég csapata

Gömbvadász8: Kedves Ceg! Levettek a nyertesek közül! Peddig egy ocska régi géppel játszottam.
Szerintem ahelyett hogy azokat akik sokat gyüjtöttek csalonak nevezik inkább bekéne valani hogy az önnök programjába volt a gáz. Nem egy nagy összeg a nyeremény nem is érdekel. De csaló nem vagyok!!!! Ja és ma is 200 felett teljesitetem. Akkor ma is csaltam. Ez már számomra szinte rágalmazás.....

Gömbvadász9: Korrekt, fair hozzáállás a Cég -tól! Köszönet érte! (Bennetek nem csalódunk sose!) Így ismét többen játszunk az applikációval, mert JÁTSZANI JÓÓÓÓÓÓÓ! :)

Gömbvadász10: Szuper 182 sikerült :-) már csak várni kell hátha szerencsés leszek

Gömbvadász11: Tisztelt Cég én 26-án nyertem csomagot de nem kaptam még értesítést róla.
Gömbvadász12: Szerintem nem akkor nyertél csomagot,hanem most,utólag,az új sorsolásból.Még korai aggódni!

Gömbvadász11: 26.ára van írva és már két napja fent volt akkor szólt egy ismim :) de köszi

Gömbvadász13: Jó a játék ,nem lesz esetleg meghosszabbítva kedves Cég?

Gömbvadász14: kárhogy én még mindig nem tudok játszani....adathalásznak minösítette a játékot a gépem...

Gömbvadász15: 132 remélem elég lesz a nyerésre

Gömbvadász16: már mükődik a játék :) 183 kaptam el :)

Gömbvadász17: Na,akkor elkezdek játszani Én is,hátha...

Gömbvadász18: ceg>Korrekt húzás tiszta játék :)

Gömbvadász19: Hogy lehet játszani??

Gömbvadász20: Én is keresem, de nem tok belépni:((

Gömbvadász21: Helyes  igy legalabb nincs ertelme csalni!

Gömbvadász22:Na igen,van aki többször is nyert.



2016. augusztus 7., vasárnap

Sportesemény, amit nagyon várok: Nomád Világjátékok


   Idén második alkalommal kerül megrendezésre a világ egyik legnagyobb sporteseménye: a Nomád Világjátékok, Kirgizisztánban, az Issyk Kul tó partján. Mutatom:


   Hogy miért a legnagyobb esemény? A sportjátékok a huszadik század egyik legfontosabb eszméjévé váltak: a küzdő felek nem a csatatéren ontják ki egymás beleit, hanem egy barátságos, ám mégis súllyal rendelkező sportmérkőzésen néznek egymással farkasszemet, a küzdelem megtörténik, kiderül, hogy ki a jobb, ám véráldozat és pusztítás nélkül. A sportküzdelmek a pacifisták harca lett a világbékéért. Ez egy remek ötlet, ám az übercivilizált világ mit tett a sporttal: a kiváltságosoké lett, akik a szépen felépített életüket némi doppingolással teszik tönkre. Ez is már csak a pénzről szól, a játék valahol elveszett. A versenyzés öröme, az élet szeretete, a kihívás, a kaland. 
   Épp ezért tetszik a keleti kezdeményezés: itt nem lehet szekérderéknyi pénzt hazavinni, itt játszani lehet, mégpedig régesrégi játékokat. A kirgiz miniszterelnök, Almazbek Atambaev vezetésével a különféle nomád népek összefogásáért hozták létre a Játékokat 2014-ben. Mert a kultúrák sokfélék, és nem egy közös olvasztótégelyben kell eltörölni a különbségeket, hanem gyönyörködni abban, hogy mások vagyunk.
   23 hagyományos sportág mutatkozik meg, 30 ország és számtalan résztvevő. Már a megnyitó ünnepségek is látványosnak ígérkezik, a résztvevők pedig hagyományosan jurta-falukban laknak a játékok ideje alatt. Ezek után nem maradnak kihalt szellemvárosok, a Nomád Játékok egyik kulcsa a Földdel való harmonikus együttélés. Megy egymással is.
   Szóval szeptember 3-tól indulnak a játékok, íme egy kis demo:

#27


2016. augusztus 5., péntek

Hová vezetnek az utak?

   Te tudod, hogyan lesznek az utak? Én nem. Arra gondolok, hogy ki volt a legelső, aki végigment rajta. Hogyan indul el valaki, hogyha nincsenek utak? Honnan tudja, hogy merre kell mennie? Honnan tudja, hogy merre jó menni? És hogyan találja meg újra és újra ugyanazt az utat, ami még nem is létezik, ha már egyszer megtapasztalta, hogy jó? Vagy az utak előbb voltak, mint az emberek? Akkor az állatok találták meg az utakat? Mégis, az emberek számára a lehető legoptimálisabbak. 
   Egyáltalán az utak mindig is léteztek és léteznek, csak meg kell őket találni? Vagy valaki kijelöli őket? Nem a már megépített utakra gondolok, hanem azokra a fő irányokra, ösvényekre, amelyeknek a története a múltba vész. Valahogy olyan természetesnek vesszük, hogy vannak, hogy használjuk őket. Mert annyira tökéletesek, hogy talán el sem gondolkodunk rajta, hogyan lettek. Vagy mi alkalmazkodunk az utakhoz? Különös dolog. Mi volt előbb, az út vagy az utazó?
   A Pilis tele van olyan 'királyi utakkal', amelyeket talán észre sem veszünk, hogy mennyire jók. Hegyen-völgyön át lehet menni úgy, hogy alig van emelkedő, nem kell halált megvető bátorsággal leereszkedni hegyoldalakban és lihegve megmászni csúcsokat. Olyan természetesen tökéletes utak, hogy az ember kényelmesen végigsétálhat rajtuk. És rengeteg ilyen út van. Szerte a világon. 
   Hát hogy van ez, az út szüli az utasát vagy az utas keresi meg a világban az útját?