2015. december 30., szerda

Szilveszteri hangulatban

   Lassan ez az év is elmúlik, itt az ideje a mulatozásnak... és a számadásnak. Mit is mondhatnék? Örülök, hogy vége ennek az évnek. Nem tartozott a legjobbak közé. Talán jövőre.

2015. december 27., vasárnap

A meg nem történt dolgokról, amik nem kerülnek fel a fészre

   Egy ismerősöm néhány napja rettenetesen felháborodott. A történet elgondolkodtatott, igazából mind a mai napig nem tudom hova tenni. Nem értem. Biztos már túl öreg vagyok ehhez...
   Szóval a leányzó egy fiatal, huszas éveinek elejét taposó ismerősöm. Lassan egy éve tartós párkapcsolatot sikerült kialakítania. Tök jó, örülünk Vincent. A leányzónak születésnapja volt. Én nem köszöntök fel senkit, mert antiszociális és mizantróp vagyok, ezen nem is lepődik meg senki, aki ismer. Nem is ez a lényeg, hanem a legényke. Mert a legényke felköszöntötte. Vett neki egy csomó felesleges szart, ami két hét múlva a kukában fog landolni, de ki nem mondott elvárás a szerelem kimutatása végett. Szépen be is csomagolta ezt a sok kacatot, elvitte a leányzót vacsorázni, meg kedveseket mondott. De azért csúnyán elbaszta. Mert 1) nem készített fényképeket és 2) ezeket nem osztotta meg a fészbukon. Tehát az esemény maga a közlés hiányában invaliddá vált. 
   A leányzó sírt. Fel akarta bontani a nehezen megszőtt tartós párkapcsolatát, mert ez a hiba végzetesnek bizonyult. A legény 'a lelke mélyéig megalázta' (ezek az ő szavai).  Nem is tudtam, hogy ennek van lelke, de ez megint egy személyeskedő zsákutca a történet folyamában, ahogyan a mesélő kiszól a meséből.
   Szóval a leányzó elsírta bánatát, a frissen felfedezett lelkét úgy gondolta, hogy velem nyalogattatja. Nem értettem a dolgot, de ám legyen. Érdekes, mint egy bogár az ablakon. Kérdezgettem. A legény már kezdettől fogva gyanús volt, mert nem aznap tette ki a fészre, hogy ők kapcsolatban vannak, amikor a kapcsolat megköttetett (mint egy üzleti szerződés?!? egyáltalán lehet egy kapcsolatot időponthoz kötni?!? vagy a közös deklarálás határozza meg a kapcsolat születését?!? és ha sosem mondjuk ki, hogy kapcsiban vagyunk, akkor nem is vagyunk?!?), csak napokkal később jelezte a virtuális társadalom felé, hogy a leányzó felé elköteleződött. És mindennek tetejébe, hogy se szelfi, se poszt tolás, nem köszöntötte fel a leányzót virtuálisan. Azt még benyelte, hogy a kapcsolatuk 'kihirdetése' szerinte késett néhány napot, de ezt a megaláztatást már nem bírta megemészteni. Mert mit szólnak az ismerősök, mit fognak gondolni róla, hogy neki milyen pasija van, aki fel sem köszönti?!? Amikor megkérdeztem, hogy nem fontosabb-e a tény, hogy valójában felköszöntötte, csak virtuálisan nem, az felelte, hogy az sokkal fontosabb. Amikor megkérdeztem, hogy ha csak virtuálisan köszöntötte volna fel, de a valóságban nem, az ugyanakkora hiba lett-e volna, azt felelte, hogy nem, mert azt a többiek, az ismerősök látják, de ezt nem. Mondom, fotózza le a vackokat és közölje ő maga a képeket, mint bizonyítékot, hogy a köszöntés ténye megtörtént, de azt felelte, hogy az nem jó, a legénynek kellett volna megtennie. Egy információval okosabb lettem. 
   Mondom neki, hogy a fész kiírja, hogy kinek milyen gyíkja van aznap, egyáltalán nem kell észben tartani semmit. Aki pedig a valóságban köszönt fel, van esély arra, hogy maga tartja észben a fontos dátumot. Nem, mondta, az sem számít, mert a fész azért írja ki, hogy nehogy el merészeld felejteni. De mondom így legalább kiderülne, hogy tényleg fontos vagy-e az illetőnek, mert ha elfelejt, akkor mehet a levesbe. Nem, nem felejthet el. Olyan nincs. 
   Lényeg a fontos, hogy boldogtalan legénykénk vezeklésképp egy héten keresztül óráról órára posztolhatta a közös életük elképzelt történéseit. Azokat a dolgokat, amik valójában nem történtek meg. Mert nem hiszem, hogy tényleg végig lehet sétálni a Margitszigeten, élvezni azt, ha az ember tízpercenként magát fotózza. Hogyan lehet megenni egy vattacukrot, ha minden falatja a fotóért készült? Hogyan lehet bármire figyelni, ha az ember természetellenes pózokba meredve vicsorít a szelfibe? Kardos Gábor filozófus erre egy jó szót használt: fotómaszturbáció. Azt hiszem ezzel mindent elmondtam a történetről.Mert azok a dolgok, kedves gyerekek, amik nem kerülnek fel a fészre, bizony megtörténnek.

Téli hangulat






2015. december 26., szombat

Ahogyan a rokonok mulatnak


   Azt gondolom, hogy ez a video a keleti néplélek egy jellegzetes vonását mutatja be/meg. A nyugati imperializmus igyekszik betörni a világ legtávolabbi zugaiba is, próbál mindent a saját képére formálni és mindent igába hajtani. Ám a keleti embernek lelke van, amit nem ad el az ördögnek, még egy adag hamburgerért sem. Beengedi a disznófejű nagyurat, de nem szelídíti meg, nem hajlik meg előtte, hanem a saját, különös-keleti módján egyszerűen felzabájla a "kultúrát", amit hoz. Ez is egy ilyen példa, ahogyan a vidám kis karácsonyi dalt integrálták a saját, keleti világukba. Valami maradt ugyan belőle, felismerhetőek a széttépett cafatok, de a maga valójában épp nevetségessé vált. Pedig nem gúnyolódik, nem parodizál, csak megette és kiköpte az imperialista "művészetet". Talán pont azért, mert már önmagában is nevetséges volt, ostoba, csak nem vettük észre. Nem akartuk észrevenni...

2015. december 25., péntek

Így sütnek a sámánok

Honnan máshonnan származhat egy ilyen ízig-vérig humoros kép, ha nem a messzi Oroszországból?!? Ahol még van kultúrája a sámánoknak, és ahol nem ciki hagyományt őrizni... Persze, nálunk is van némi kultúrája, amit nem sikerült kiirtani, de sok dolog, amit a saját, ősi kultúránkról tudunk, azt vagy az oroszoktól, vagy a kínaiaktól tudjuk. És ezzel lehet vitatkozni, de tény, hogy Mária Terézia óta igencsak elnyomás és kiirtás alatt leledzik a magyar szellem...