2014. november 28., péntek

A Pilis legvidámabb lakói

csendélet a Kő- hegyen

A szamár, akit mi Mikszáthnak nevezünk. Hallgat rá. Ha enni adsz neki, mindenre hallgat.

Kócos kis csibész, néha frizurát is kap.

Utcalány/utcafiú. Csak annyit mondtam, hogy 'cicc' és már sikoltva jött...

Macskamarketing. És tényleg működik.

Kapucsínó, a kecske. Ő is megvesztegethető.

A kecskemegvesztegetés folyamata.

Egy szamárorr- egészen közelről.

És egy szamárnyelv- ha lehet- még közelebbről...

Hernyószerű-kukacszerű valami.

Aki a kakit görgeti :-)

Mikszáth, az ellenállhatatlan agglegény.

Egy félszeg kecskecsaj.

A képen egy csapat szégyenlős vaddisznót kell keresni. Bár a vaddisznók nagyon szeretnek koronás főket reggelizni, ezek itt egészen szolidak...

2014. november 27., csütörtök

Tegnapra: Rockenbauer Pál emlékére

   EZEN A NAPON...1987. november 26-án, 27 éve már, hogy 54 évesen önkezével véget vetett életének Rockenbauer Pál magyar felfedező, földrajztudós, természetjáró, televíziós szerkesztő, a magyar televíziós természetfilmezés megteremtője, filmrendező.
Rockenbauer Pál az ELTE-n tanult és földrajz–biológia szakos tanári oklevelet szerzett. Első és utolsó munkahelye a Magyar Televízió volt. Széles körű műveltségét már a kezdetektől, a Magyar Televízió 1956-os indulásától a köz érdekében kamatoztatta (többek között a gyermekosztály rovatvezetőjeként). Természeti témájú dokumentumfilmeket rendezett.
Alapító tagja volt a Magyar Televízió Natura szerkesztőségének, amit 1978. április 1-jén hoztak létre. Ez volt az első közszolgálati természetfilmezéssel foglalkozó műhely hazánkban.
Filmezett a Földközi-tenger part menti országaiban, Indiában, Nepálban, az Antarktiszon, Észak- és Dél-Amerikában és Óceániában. Forgatott a Mauna Kea-n (Hawaii), a Kilimandzsárón (Tanzánia), Qualido-n (Val di Mello), a Pamírban, a Kommunizmus-csúcs mászása közben. A Magas-Tátrában megmászta a Krivánt, a Tengerszem-csúcsot, a Fehér-tavi-csúcsot, télen pedig az Osztervát. Déli sarki útjáról készült az „Egy csipetnyi Antarktisz” című filmje. „A napsugár nyomában” című alkotása – amely 13 részen keresztül vezeti körbe a nézőket Földünkön – több nemzetközi természetfilmes alkotó elismerését vívta ki.
Legismertebb, legnépszerűbb munkája, mely sokunk meghatározó, örök tévés emléke a Másfélmillió lépés Magyarországon (1979) melyben csapatával az Országos Kék Túra útvonalán járja végig Csonkahont a Nagy-Milictől Írott-kőig, 1109,6 km-en.
Egy kirándulás alkalmával a Naszály tövében, Szendehely-Katalinpuszta mellett véget vetett életének. Sírját utolsó kívánságának megfelelően a Mecsekben, a Zengő oldalában, Zengővárkony több száz éves szelídgesztenyésében találjuk, egy nagy nyers, vörös márványkő alatt.
(forrás: Ancient Hungary facebook oldala)


Pilisszentlélek, pálos kolostor romjai

   A pálos rendi kolostor a XIII. században épült. Nem messze tőle a falu alatt a szentléleki patak völgyében a kolostor halastavának maradványai rejtőznek.
   Egyetlen magyar alapítású szerzetesrendünk történetének jelentős fejezeti a Pilis hegységben íródtak. A rendalapító Özséb esztergomi kanonokot gyakran felkeresték a pilisi erdőkben élő remeték. Özséb 1246-ban javadalmáról lemondva, Báncsa István esztergomi érsek engedelmével a Pilisbe vonult kedvelt remetéi társaságát keresve. Pilisszentlélek déli határában a Csévi szirtek alatt található „hármas barlan”-nál telepedett meg, majd 1250 táján ettől a helytől nem messze alapította meg az első templomot és kolostort a Szent Kereszt tiszteletére. Az újabb történetírás ezt az őskolostort a jelenlegi Klastrompuszta romjaival azonosította. IV. Béla királynak a Dömöshöz közel eső „Benedek- völgye” nevű helyen palatiuma állott, amit 1263-ban a pálosoknak adott. 1287-ben IV. László király a Pilis tisztásán lévő „Benedekvölgye” nevű helyet épülettel együtt ismét pálosoknak – név szerint Hévízi Péternek és társainak – adományozta, hogy ott kápolnát és kolostort építsenek. Egyúttal meghagyta a közeli Szent Kereszt kolostor perjelének, Benedeknek, hogy azt saját kolostorából népesítse be. 1323-ban Károly Róbert is járt a kolostor falai közt, akivel Miklós és Prichold szerzetes aláíratta a kolostor alapításáról szól oklevelet. 1378 nagyhetét Nagy Lajos király a kolostorban töltötte, ekkor megerősítette az elődei által tett adományokat a kolostornak, s újabb birtokokkal ajándékozta meg őket.
   1409-ben Csupor Pál – György fia – a Boldogságos Szűz tiszteletére oltárt állított a templomban, s ennek fenntartására birtokot adományozott a kolostornak.
   1512-ből Lőrinc perjel neve az utolsó említés a szentléleki kolostorral kapcsolatban. A kolostor az előkerült éremleletek tanúsága szerint már 1526 után elpusztult, a XVIII-XIX. században azonban még jelentős rommaradványai voltak láthatók. A romterületen már folyt feltárás Erdőssy Ferenc pilisszentléleki plébános és Reviczky Elemér esztergomi főszolgabíró vezetésével 1928-1933 között, melynek során az épületek elhelyezkedése nagy vonalakban tisztázódott. 1985-1992 között került sor a templom, a kolostor, a kerítőfal keleti része és a déli melléképület föltárására, melyet állagmegóvás, falazás és részleges visszaállítás követett. A külön északi épület, illetve a kerítőfal nyugati szakasza a kaputoronnyal még feltáratlan.

Pilisszentlélek község története


   Pilisszentlélek az ország egyik legkisebb lélekszámú községe. A Pilis és a Visegrádi- hegység között, a Szentléleki völgymedencében fekvő település a Pilisi Tájvédelmi Körzet, illetve a Duna- Ipoly Nemzeti Park része.
   A község már az őskorban is lakott hely volt, az Árpád- korban pedig királyi vadászterület. A tatárjárás ezt a környéket sem kímélte. 1236-ban IV. Béla a szentkereszti pálosoknak adományozza a területet, ahol IV. (Kun) László 1287-ben pálos kolostort alapít. A török időkben a kolostor és a közelében épített falu elpusztul. 1541-ben Buda, majd 1543-ban Esztergom elfoglalása után végleg elnéptelenedik a vidék. 1703-ban a pálosok üveges mestert telepítenek ide. András mester a szentléleki völgy első lakója a középkor után, akit mestersége révén Hutás Andrásnak neveztek. Műhelyéről, melyben palackot és zöld színű üveget gyártottak, kezdik Hutának nevezni ezt a helyet.
A pálosok Felsőelefántból (Nyitra megye) 1740 körül, majd az 1830-as évek végén Gömör vármegyéből telepítenek ide tótokat. A község lélekszáma 200-500 fő között mozgott. Az itt élők foglalkozása a mészégetés volt, de sokan foglalkoztak fakitermeléssel, szőlőtermesztéssel is.













2014. november 26., szerda

Helló, élek ám még...

   Szánom- bánom bűnöm, egy kicsit rég jelentkeztem. Élek még ám, megvagyok, de ezt Arcimboldo, a nyúl, a vérnyúl nem mondhatja el magáról. Hosszas betegség után megtért az örök répaföldekre. Megvallom, ez az eset egy kicsit visszavetett a töretlen lelkesedésemben. Miatta kezdtem el annak idején a blogot, róla szólt minden. Így nélküle egy kicsit üresebb is a világ. Még mindig óvatosan lépek éjszaka (nehogy eltapossam) és minden zugba belesek, hogy előugrik-e. Szóval nemigen tudom túltenni rajtam, bár nem is akarom. Annyira része volt az életemnek, hogy nem lehet ennyivel elintézni, hogy meghalt. Így már nem tudom, milyen lesz a blog nélküle. Meglátjuk. Igyekszem a bánatot nem a blogra zúdítani, mindenkinek megvan a maga baja, szeretném, ha ebben a gonosz és csúnya világban azért maradnának kicsi zugok, ahol jól érezhetjük magunkat.