2014. augusztus 30., szombat

Bizarr partikellékek (lampion helyett)

   Ámulj és lámulj, hogy mik vannak az ókori domborműveken! Ezen a képen, ha minden igaz Assur-bán-apli és hites asszonya épp ebben a káprázatos kertben fogyasztják a frissítőjüket. Az évezredekkel korábban kivésett formák szinte életre kelnek, én én is érzem a hűs szellőt, ami a kis rabszolga legyezője felől fúj. A frissítő oka nem az esti kaszinózás, hanem a legyőzött király feletti diadal mámora. Hát igen, a legszebb öröm a káröröm, az ember mit sem változott az évezredek során. Látjátok a zenészeket? Egy egész komoly kis csapat biztosítja a tökéletes hangulatot.
  De álljunk meg egy pillanatra. Az idill nem tökéletes. Valami nincs rendben. Észrevettétek? Én elsőre nem. A fán kicsit furcsa "termés" várja gazdáját. Egy fej. Egy fej?!?
   Tessék közelebbről szemrevételezni. Német tudósok fel is címkézték:
    Bár nem értek a mezopotámiai kultúrához, de kíváncsi lennék, honnan lehet megállapítani egy talpig felöltözött emberről, hogy eunuch...

2014. augusztus 19., kedd

Augusztus a Pilisben


Buliba hívtak!

   Nem vagyok egy nagy bulizós, amolyan "parti-arc", hogy egy divatos kifejezéssel éljek. Egy jó beszélgetés sosincs ellenemre, de a zajt és a bűzt már nem szeretem. Szóval ezért izgalmas ez a mostani helyzet, hogy buliba megyek. De nem ám akármilyenbe, hanem egy cicapartira vagyok hivatalos! Mielőtt bárkinek sötét, rosszindulatú gondolatai támadnának a cicaparti hallatán, el kell mondanom, ez a cicaparti a szó legszorosabb értelmében cica- parti, ahol cicák vesznek részt- és néhány kétlábú, aki imádhatja őket. Nem is tudom, mit illik vinni egy ilyen buliba... 
   Az utcánkban lakik egy igazi macskanő, akinek tizenkét pompás macsekja van. Nagyon szépen tartja őket, mindegyik felér egy kisebb borjúval. Szóval szépek, egészségesek és végtelenül önteltek- de mint tudjuk, a macskák a világ urai (kivéve azokon a pontokon, ahol a nyulak). A macskanő- illetve a macskák- különlegessége, hogy a ház ablakaiban szeretnek sziesztázni, így a hatalmas ablaktáblák szinte mindig tele vannak macskákkal, bármikor is jársz arra. Az erre járók szeretik megnézni ezeket a pompás dögöket, és ha valamelyik isteni lény egy leereszkedő szemvillanással nyugtázza alattvalóit, elragadott sikolyok töltik be az utcát. Természetesen én is mindig úgy kanyarodok, hogy útba ejtsem őket. 
   Megismerkedtem magával a macskanővel is. Azon felül, hogy mindketten imádjuk a macsekokat (úgy általában és konkrétan) több közös témánk is akadt. Például a helytörténet. Nagyon szeretem ezt a témát (és nem csak a saját lakóhelyem vonatkozásában, hiszen az elmúlt tíz év alatt tíz helyen laktunk- még vidéken is-, hanem az élő történelem, a "hétköznapi" emberek élete érdekel) és szeretek a könyvtárban ilyen témákat bogarászni. Nagy kedvencem Verrasztó Gábor, aki mint egy kisegér, minden zugot ismer, otthonosan mozog az eltűnt város romjai között, és személyes ismerőse a századfordulós íróknak (is). A helyi magazinban is rendszeresen jelennek meg írásai, és az érdekes mondanivalón felül még remek mesélő is, szóval érdemes és érdekes olvasni. 
   A macskanő- noha első pillantásra egy szerethető, csacska macska- nagyjából ilyen mélységben ismeri a környéket. Olyan dolgokat el tudott mondani, amiket hiába kerestem, nem találtam róla semmi anyagot. Ő pedig nevetve elmesélte, mintha a világ legtermészetesebb dolgai lennének. Annyira belemelegedtünk a macskák és a város imádatába, hogy meghívott bulizni. Mondanom sem kell, elakadt a lélegzetem, hiszen még sosem voltam ilyen jellegű partin. Macskasimi és városi mesék. Süteményt mindenképp viszek. Azt hiszem már csak egy csipke kesztyű és egy napernyő hiányzik...

2014. augusztus 13., szerda

Cattitude#12


Az isteni mangalica

   A mangalica minden bizonnyal Isten egyik kedvenc jószága. Nemcsak az ellenállhatatlanul megnyerő külseje miatt, hanem profán módon, magáért a testéért. hajdanán az olimposzi istenek kénytelenek voltak holmi ambrósziával elcsapni az éhüket, de csakis azért, mert akkoriban még nem grasszáltak jóllakott mangalica hordák az Olümposz tövében. Pedig ha tudták volna! A mi korunkban viszont megadatott az isteni állat, a kulunáris élveztek netovábbja, minden élőlény legnemesebbje, minden húsok legfenségesebbje.
    Hogy elfogult lennék ezzel a kis malaccal? Hogy azt mondod, olyan mint a többi röfi- na jó, esetles egy kicsit talán tényleg finomabb a húsa? Nem kedves Olvasó, a mangalica egészen más. Az istenek malaca, a mennyek eledele. Ma már, elszakadva mindennemű szakralitástól, hajlamosak vagyunk a húst csupán izomrostoknak, szövetnek tekinteni. Pedig ha engeded, hogy az érzések, az élmények átjárják egész lényedet, egészen különleges élményben lehet részed. 
  Az étel is ilyen, mert az étel nem puszta táplálék, az étel az élet. Aki ezt megtagadja magától, az univerzum egy szeletét utasítja el magától. A létezés egy fontos lépcsőfokát. Egyél, hogy legyél! Ez nem csupán a megfelelő ásványi anyagok és tápértékek szervezetbe való juttatását jelenti, hanem annál jóval többet. A mangalica maga az univerzum kulcsa. Képes az ízlelőbimbókon keresztül felnyitni a létezés egy másik dimenzióját. A mangalica maga a Nagy Varázsló. Főzz össze néhány kocka szalonnát bármilyen zöldséggel, és lám, nem lesz többé fű-íze, hanem valami egészen különlegessé lényegül át. Adj hozzá jellegtelen rizst vagy tésztát, a mangalica titkos boszorkánykonyhájában minden étel új értelmezést nyer. Nincsenek kitaposott utak, megszokott ízek, hanem egy világ sejlik fel. Mindez egy malac miatt. Nem is olyan hétköznapi jószág...