2013. október 28., hétfő

Fíling

   Néha úgy érzem magam, mintha az életemet nem én élném, hanem mint egy színházi előadásra, betoppantam, és belelesek a műsorba. Azt kell mondanom, ebben az előadásban rengeteg ripacs van, és sosem értem, hogy mi a fenét keresek én itt, és egyáltalán, hogyan kerültem ide. Néha azért tudok nevetni is az előadáson...


A vörös osztag :-)










2013. október 26., szombat

Az ég gyökerei

  A Metró- Univerzum önálló életre kelt. Na nem most, hanem szép lassan, attól kezdve, hogy Glukhovsky az interneten elkezdte az atomháború utáni világot megálmodni. A fiatal író víziója a mindent elsöprő háborúról nem teljesen utópia: a regény a jelen valóságából építkezik, a mi időnket, a mi korunkat használja fel. A mi történne, ha című gondolat nem is annyira a realitásoktól elrugaszkodott képzelt valóság, a világot át- meg átszövő atomerőművek, nukleáris fegyverek kérdése sajnos a legoptimistább embert is gondolkodásra kényszerítik. És ez a hátborzongató az egészben, hogy annyira közel van a valóságunkhoz, mintha csak egy vékony fátyol választaná el a működő világot a Metró- Univerzum poklától. Hihetően hátborzongató.
   Magyar nyelven eddig Glukhovsky két Metrós- regényét olvashattuk, és néhány hete az Európa kiadó megjelentette Tullio Avoledo Az ég gyökerei című könyvet. Mivel a borítón is jelzik, hogy a Metró- Univerzum tagja, joggal várhatjuk, hogy Glukhovsy világába csöppenünk bele, ismét. Ami jó is, mert szeretjük a jól ismert, jól bevált regényeket, de közben vágyunk is valami teljesen újra, ami ha lehet, legyen ugyanolyan lélegzetelállítóan jó. Pontosan ezt adja meg Tullio (a néhai Tullius?) könyve, ami illeszkedik az Univerzumba, és közben mégsem.
   Rómában és Velencében Isten jelenléte kézzel tapintható. Nem a keresztény Istené, hanem Istené, a megnevezhetetlen és örök erőé. A felsőbb hatalom, a különböző vallások számtalan aspektusa. A főszereplő ugyan egy keresztény pap, aki igyekszik keresztény módon gondolkodni, ám az érzelmei, a logikája, a világszemlélete mégis egy pogány (keresztény szemszögből nézve) istenhez viszik közelebb.
   A teremtmények, a lények, akik benépesítik az atomkatasztrófa utáni világot, ugyanolyan összetett és bonyolult személyiségek, mint az emberek. Árnyalt karakterek, saját gondolatvilággal és érzelmekkel. Nem jók és nem rosszak, ők már egy új világ, egy új élet első teremtményei. Az emberiség megöregedett, már képtelen vigyázni magára, képtelen a saját szükségleteit kielégíteni, mint egy idős ember, aki segítségre szorul. Csakhogy ez az öreg emberiség nem kér segítséget, hanem végez magával. És az új élet, ami a levágott láb helyén kihajt, nem tetszik neki. Fél tőle, fenntartásai vannak vele szemben, nem ismeri, ezért támadólag lép fel, mert ugyebár a legjobb védekezés a támadás. De az idő lejárt, a Föld nem hordozza tovább a hátán ezt az elviselhetetlen öregembert, hanem újaknak ad esélyt. Egy nukleáris tél képében bekövetkezik mindaz, amitől rettegünk (többek között).
   A vallás, a hit keresése, és az igazi szeretet áthatja az egész könyvet. Nem a szeretet, ami ma már egy elcsépelt szó, hanem az, ami egykor tényleg jelentett valamit. Ma már azt hiszem ezt nem tudjuk szavakkal kifejezni, mert meggyaláztuk a szavakat, amelyek közelebb vittek a legbelsőnkhöz, a tisztasághoz és végső soron Istenhez. De azért képesek vagyunk érezni, ha igazán akarjuk.

2013. október 25., péntek

A Hármashatár- hegy megmászása

   Már évek óta készültünk a hegymászásra, és végre idén, az ünnep alkalmából rászántuk magunkat! Na jó, nem amolyan köteles- felszereléses profi hegymászást kell elképzelni, inkább amolyan felgyaloglóst. Elég magasan van, és végig gyalog szándékoztunk menni, haza is, így fel kellett kötni a gatyánkat, szóval ezért vártunk vele ennyit. Nyár elején csúnyán megégtünk, így alig vártuk az őszt, hogy nekivághassunk anélkül, hogy sült kolbászokká pirulnánk. Az ősz, mint mindig, káprázatos színekkel kényeztetett. A képek a hangulat töredékét sem adják vissza, ahhoz ott kell lenni :-)























2013. október 21., hétfő

Támadnak a gumimacik!

   Pónikkal és barbikkal terhes gyermekkorom felidézéséből nem hagyhatom ki a gumimacikat sem. Sok ízlésromboló vacakon kellett átrágnom magam, hogy felnőttnek nyilvánítson az a társadalom, amely ekkora kihívással szembesített engem, sőt az egész generációmat. Mi vagyunk az a bizonyos Y generáció, amiről marha okos dolgokat tudnak megállapítani. De ez egy másik téma, amint lesz hozzá lendületem, megírom. 
   Maradjunk a gumimaciknál. Manapság is kapható, persze a legendás rendszerváltás környékén még ritkaságszámba ment, és ha valaki megkaparintott egy icipici zacskóval, az tényleg csak a szívbéli legjobb barátjával osztotta meg. Ám a zacsit fogyasztás előtt kötelező volt végighurclni a fél sulin, mint a véres kardot, mert egyfajta jóléti szimbólum volt. Kinek az emeletes tolltartó, kinek a gumimaci. Az elitista megnyilvánulás ezer arca.
   Néha én is kaptam gumimacit, főleg húsvétra. Nem tudom miért, valahogyan olyan húsvétos dolog lett. Lehet, hogy csak akkor tudtak szerezni, nem tudom. Az íze borzalmas volt, utolérhetetlenül mű, szintetikus íz, akár a gépi fagyi vagy a kólás gumicukor. Egy nagy hátránya volt, hogy brutál marta a fogaimat. Néhány medve elfogyasztása után úgy éreztem, mintha az összes fogam ki akarna hullani a számból. Még több medve belakmározása után pedig garantált volt az esti gyomorgörcs. Végül is, ha úgy nézzük, egy fogyókúrás édesség...
   Szadistább hangulatomban imádtam lerágni a fejét. Több medvét is lefejeztem, aztán a testüket sorba állítottam, és egy falással megettem őket. Beteges, ugye? Aztán néhány álmatlan (gyomorgörcsös) éjszakámon a meggyalázott medvék kísértettek. Amúgy is sejtelmes színekben táncoló testük még bizarrabb színt öltött, és a fejüket követelték vissza. Akiket pedig soványra szopogattam, erőtlen, vézna karjaikat nyújtogatták felém, és néma sikollyal követelték vissza elorzott életüket. 
   Azóta nem eszem gumimacit. Bármekkora nagy is a kísértés, többé nem harapok szintetikus testükbe. Ma már azt mondanám (mert így trendi) életem hajnalán megismertem a zombi gumimacikat. Mert manapság mindenkiből zombi lesz (kivéve, akik már az aktív éveiket is zombi- üzemmódban töltik). A netet böngészve rájöttem, hogy a néha nagy népszerűségnek örvendő gumimacikat is utolérte a zombiság ismeretlen vírusa. Nézzétek és borzongjatok!


szerintem a kompozícióhoz kólás gumicukit is használtak...