A helyzet a Nyugatinál

   A Nyugati pályaudvar különös hely. Kicsit bizarr. Azt is mondhatnám, hogy bűnös hely. De már egészen megszoktam. A "lányokkal" köszönő viszonyban vagyok, a "fiúk" meg néha ránéznek a lányokra, hogy minden rendben van-e. Idővel engem is megszoktak, jó érzés, hogy figyelnek az emberre, még akkor is, ha elsőre kicsit bizalmatlan voltam velük szemben. 

   Békés egyetértésben telnek a napok. Javarészt csak a rend éber őrei háborgatják a viszonyokat. Vannak itt bizonyos kialakult erővonalak, amik mentén a kis közösségünk rendeződik. Ez rendben is van - persze mindig akad valaki, aki ezeket a vonalakat át kívánja rendezni- a konfliktusok ritkán érnek túl azokon a bizonyos körökön. De itt vannak a rendőrök. Sokukat már ismerem, szerencsére nem a munkájuk miatt. 

   Nemrég egy csapat lelkes ifjú rendőr került a területünkre. Imádom az ifjonti lelkesedést az arcukon és a "felfalom a világot" életérzésüket. Bőszen járőröztek is napokig, egy fiatal fiú és egy lány. Mindenkit igazoltattak, mindent ellenőriztek. Aztán némi mozgolódásra lettem figyelmes. Belenyúltak valamibe. Nahát, ki gondolná, itt! Egy drogkereskedőt kaptak el. Szegénykém, azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy meglátta az új járőröző párost, és szaladni kezdett! Lelkes fiataljaink pedig azonnal utána vetették magukat. Nyilván egy leharcolt narkós nem veheti fel a versenyt egy fiatal Adonisszal, így az üldözés jelképesen rövidre sikerült. 

   Egész pontosan kis üzletünk bejáratánál történt a tetten érés. Emberünket a szépen letakarított kirakatüveghez préselték, miközben ismertették a jogait. A zsebeit feltúrták, több zacskónyi port szórtak szét a járdán. Gondolom, nem liszt volt, engem még sosem préseltek a falhoz, ha vettem több csomag réteslisztet. Szóval az ezirányú hiányos ismereteimmel megállapítottam, hogy ez valami szer lehetett. Kábé ennyire érdekel a téma. 

   Miután végeztek a szerencsétlennel, kértek egy partvist, hogy feltakaríthassák a szétszóródott "bizonyítékot". Hát, pedig az erre sétáló kutyák nagyon örültek volna egy kis boldogság- pornak!

Pasik és macskák

Tavaszváró

Nyusziságok

Híres- hírhedt macskák

Árnyak

Tevék minden mennyiségben

Újabb teve- ügy Magyarországon

   A tevecsontok szórványos előfordulása a római korban szíriai alakulatok állomásoztatásával, majd a 17. században az oszmán török hadiszállításokkal magyarázható. Annak ellenére, hogy az írásos források szerint tevék ezrei fordultak meg Magyarország török hódoltsági területein, a tevecsontok az ásatásokon igen ritkák. Ez főleg azzal magyarázható, hogy a tevehúst nemigen ették, ezért feltehetőleg zömmel útközben, csatatéren elhullott tevék csontvázai kívül esnek a mai régészeti ásatások területén, amelyek lakóhelyekre és azok konyhahulladékaira összpontosítanak. A lóhús fogyasztásának keresztény tilalmát követő időkből egyébként a tevéknél sokkal gyakoribb lovak csontjai is aránytalanul kis számban kerültek elő, ami ugyanerre az okra vezethető vissza.

Forrás: Magyar régészet az ezredfordulón

Őshonos szarvasmarha?

   Napjainkban megkülönböztetett érdeklődés övezi az "őshonosként" emlegetett magyar szarvasmarhafajtákat. A híres magyar szürke fajta például a csontleletek tanúsága szerint nemigen lehet 300 esztendősnél több, tehát ( a Feszty- körkép művészeti megjelenítésével ellentétben) aligha érkezhetett honfoglaló őseinkkel a Kárpát- medencébe. Az egyedüli lehetséges bizonyíték, a jellegzetes, nagyméretű csontos szarvak alapja, a szarvcsap egyszerűen hiányzik a középkori leletekből.

Forrás:Magyar régészet az ezredfordulón

 

Kutyaélet

   Minden reggel, amikor munkába megyek, a Margit hídon kelek át. Gyalog járok, egy kövér fél óra alatt be is érek a munkahelyemre. Igen, az égiek kegyeltje vagyok, hogy nem kell Budapesten tömegközlekedenem. Van villamos, busz is, ami körülbelül tíz perc alatt a kívánt desztinációhoz repítene, de valahogy mégsem. Gondolom budapesti lakosoknak nem kell magyaráznom, hogy miért nem szeretném ezt a fantasztikus városi vívmányt igénybe venni. Külföldi olvasóknak pedig mit is mondhatnék? Sosem laktam külföldön, nem tudom mihez viszonyítani. A budapesti tömegközlekedés finoman szólva nehézkes.
   Mindegy, nem is ez a lényeg. A fontos, hogy a hídon van egy lejáró a Margitszigetre, ebből kifolyólag rengeteg kutya közlekedik erre a napnak minden szakában. Sokukat már név szerint ismerem, akit pedig nem, annak én adtam nevet.
   Reggelente büszkén, felszegett fejjel vonulnak a jól megérdemelt sétájukra. A hideg időben a város kutyadivatjának egész arzenálja vonul fel: az elegáns daraboktól kezdve a humoros cuccokig mindent megcsodálhatok. Egy egérszürke agár egy pompásan szabott bőrkabátot hord. Nem kérem, nem csak amolyan elnagyolt kabát- szerűséget, hanem egy igazi luxus darabot, amit egyenesen rá szabtak. Minden porcikájára tökéletesen illeszkedik. Van a kabátnak gallérja, öve, és még mellzsebe is. Elfelejtettem említeni, hogy varázslatos csokoládébarna bőrből készült a remekmű.
   Egy másik eb, egy apró és ideges természetű csivava, rózsaszín playboyos pulcsit hord. Mindenkit megugat és még az oszlopokba is beleköt- gondolom a gazdi sem minden ok nélkül választotta ezt a pulcsit.
  Aztán vannak vagányak: egy futó srác két loncsos, fajtán kívüli társai mindig piros kendőt hordanak (mindkét eb korom fekete), és a hideg idő beálltával kaptak egy- egy kapucnis pulcsit, kenguruzsebbel (sokat töprengtem rajta, hogy vajon egy kutya mit rak a kenguruzsebbe). Kérem, a Szigetre csakis sportosan!
   A gyengébbik nem képviselői színes esőkabátokat és állatfigurás, pihe- puha pulcsikat hordanak. Sosem volt még ennyire látványos, hogy melyik eb hímnemű és melyik nőstény! Természetesen vannak, akik a gazdájukhoz öltöznek. Minden nap, gondos alapossággal. Az egészen kis termetű vérebeknek saját kis táskájuk is van- már olyan, amiben ők maguk utaznak, ha el találnának pilledni a séta során. Ezek a kis szállítóalkalmatosságok is - mondanom sem kell - tökéletes harmóniában vannak az eb által viselt ruhaneművel.
   Van egy bringás, aki egy egész komoly kis utánfutót épített a bicikli mögé, ahol a legnagyobb kényelemben utazik az eb. Mások kosarakban közelítik meg az áhított Szigetet. Időnként tömegjelenetek is vannak. Valamin összevesznek ,vagy csak az erőfitogtatás miatt zavarognak, de olyankor zajos az egész híd a kutyaugatástól.
   Sokan már megismernek reggelente, és nedves orrukat a ruhámba törlik üdvözlésképp. Engem nem zavar, de ha egy másik ismerőssel találkozom,  ő esetleg nehezményezi az idegen illatot. Na és a legfontosabb, aki otthon vár! A nyúl határozottan sértődött szokott lenni, amikor idegen kutyák szagával átitatva térek haza. Szegénykém, lelkesen ül az ajtóban és örül nekem, hogy hazamentem, de amikor megcsapja az orrát a tömény kutyaszag, dértődötten fordul el. De azért megengedi, hogy kiengeszteljem!