Az ember civilizált lény. Legalábbis szeretjük ezt hangoztatni, még ha nem is értünk vele egyet maradéktalanul. Mert kell valamiféle szellemi kapaszkodó, hogy kiemeljük magunkat az állatok soraiból, aztán magunkat a "többiektől". Az, a "másik", veszekszik a boltossal (holott nincs igaza), leordítja a gyereket, megbántja a párját, ledudálja az elé besorolót, és nem fizeti ki az almát, amit ő ejtett le, és tett nyomorékká. ÉN nem. Másról mindig könnyebben ítélkezünk, miközben az egész ítélet semmi másról sem szól, csak hogy magunkat jobb fényben tüntessük fel. Mert ÉN nem ilyen vagyok. Legalábbis nem ismerem be. Hallottál már bárkit, aki beismerte, hogy igen kérem, én zsebkendő használata nélkül prüsszentek a világba, a többiekkel mit sem törődve, én nyilvánosan böfögök és mindenkire rácsapom az ajtót? nem, ugye?
Mert civilizáltnak valljuk magunkat. Vannak szabályok, amelyek a közös együttélésünk termékei. Vannak szabályok, amelyek a kor szellemének, az aktuális divatnak a termékei. És vannak szabályok, melyek egy letűnt kor emlékei, talán egy sosem volt világéi, de megtartjuk őket, mert érzelmesek vagyunk. Mert ha úgy viselkedünk, egy kis szeletet megmenthetünk az utópista paradicsomunkból. A szellem legédesebb bonbonjai.
A szabályok, a viselkedési normák egy része fontos biztonsági intézkedés. Például az, hogy ne köpködj az utcán. Régebben tombolt a tbc, ez is gyakori fertőzési forrása volt, ezért egy időben tiltották az utcai köpködést. Ma már csak nem illik. Aztán a közterületen való pisilés. Az is olyan dolog, hogy a közhigiénét nagy mértékben rontja.
Nyilván vannak szabályok (íratlan elvárások), amelyeknek az égvilágon semmi értelme. Néha azt gondolom, ezekből van a több, de ez csak nézőpont kérdése. Például az, ha bemutatkozni mész a leendő anyóshoz, ne vigyél neki egy szál vörös rózsát. Mert az olyan szimbolikus. És imádunk mindent mögöttes tartalmakkal felruházni. Mintha ezzel kényszerítenénk a dolgokat, hogy többet áruljanak el, mint amit mi érteni vélünk.
Aztán ott van a kellemetlen helyzet, hogy megtanulsz "viselkedni". Utad során többé- kevésbé elsajátítod a ki nem mondott dolgok titkos üzenetét, megtanulsz eligazodni a néma fegyverek használatában (igen, a viselkedés maga egyfajta fegyver lehet az ember kezében, ha ügyesen és körültekintéssel használja). Környezeted segítségével hol szórakoztatóan, hol megalázóan, de mindenképp megtanulsz valamennyit. Ha nagyon szorgalmas vagy, végigolvasod Görög Ibolya könyveit, aki tényleg részletekbe menően felkészít, hogy mit tegyél, hogyan viselkedj a legkülönbözőbb szituációkban. Tényleg, egy szultán fogadására is felkészít, hogy kinek mikor mit mondhatsz, hova nézhetsz és mikor vehetsz levegőt. Ez jogos elégedettséggel tölti el a tudás birtoklóját.
De! Valószínű nem egy szultánnal fogsz vacsorázni, és nem Görög Ibolya közvetlen környezetében éled le az életed, aki ugyebár szintén birtokolja a finom tudást, amivel kecsesen mozoghatsz a társadalom útvesztőiben.
Nagyon szerencsés esetben hasonlóan járatos emberekkel hoz össze a sors. Ez jó, egy kultúrközegből származó, hasonlóan nevelkedett emberek élvezik egymás társaságát. Tényleg, minden él nélkül, a közös gyökerek erős kapcsot adnak ember és ember között. Valószínűbb, hogy az élet viharaiban sodródva a legkülönfélébb emberekkel hoz össze a sors. Ez jó is, mert rengeteg dolgot tanulunk egymástól, de rossz is, mert általában teljesen eltérő magatartási mintákkal szembesülsz. Ok, nem előírás, hogy mindenki a protokoll nagykönyve szerint vezesse életét, de. Mindig ott az a bizonyos de. Meg is magyarázom. Brutál kiakaszt, ha valaki ásítás közben nem teszi a kezét a szája elé. És esetleg a mondandóját sem szakítja meg közben. Kellemetlennek találom, ha belelátok a szájába. A torkába. Ha a mandulái (ha vannak) rámkacsintanak. És nem értem, amit mond. Volt néhány ilyen kollégám, akik ezt rendszeresen űzték. Valójában semmi károm nem származik belőle, ha megpillantom a manduláit, esetleg a foga közé szorult uzsonnacafatkákat, és mégis, belémnevelték, hogy zavarjon. Ilyenkor próbálom virágnyelven tudtára hozni, hogy kicsit kellemetlen a dolog. Szinte borítékolható a kudarc, de mindig próbálkozom. A remény hal meg utoljára... Aztán türelmetlen leszek, ingerült a delikvenssel szemben. Ez már inkább célba talál. Volt, aki olyan messzire ment, hogy teljesen kiakadtam. Nem vette a finom jelzéseimet, hogy kellemetlenül érint a viselkedése. Végül megkérdezte, hogy mi bajom. Finomítás nélkül az arcába vágtam, hogy felháborít ez a fajta magatartása. És csak pislogott kettőt, hogy ja, ennyi, miért nem szóltam előbb, majd nem lengeti a manduláját ha én látom.
És direkt hoztam fel ennyire banális példát. Mert a valóság ennél sokkal összetettebb, érdekesebb, hol szórakoztatóbb, hol lehangolóbb. Sokat szoktam gondolkodni azon, hogy kétes szituációban kell- e, illetve etikus- e a másikat figyelmeztetni a vélt vagy valós hibára. A gyakorlat azt mutatja, inkább nem, mert nem ritkán sértődés a vége. Holott, esetleg ha valaki figyelmeztet, hogy a közízlés határait feszegetem, abból akár tanulni is lehet. Mindenesetre hasznos következtetéseket lehet levonni.
Jogosan következik a kérdés, hogy mit is takar a közízlés. Mert hiába rágod magad végig a protokoll szabályain és hiába vagy képes fecsegni az angol királynővel is, sajnos ez nem készít fel az élet minden területére. Mert ha például elvetődsz egy szépségszalonba dolgozni, vagy akár egy csemegepultban méred a párizsit, újabb és újabb környezeti elvárásoknak, kihívásoknak kell megfelelni. Mert ha nem teszed, jogosan, furcsának fogsz tűnni. Annál pedig kevés kellemetlenebb dolog van, mintsem ha az embert furcsának tekintik. Legfőképp, ha valójában nem az. Mert vannak ugyebár olyan emberek, akiknek feltett szándékuk furcsának tűnni. És vannak, akik TÉNYLEG furcsák, ha akarják, ha nem. De megint elkanyarodtam.
Szóval a viselkedés, a helyes magatartás a kedvelt témáim közé tartozik. Illetve ez az egész kérdéskör, hogy minek alapján ítélünk valamit helyesnek vagy helytelennek, hogyan változnak a viszonyok előjelei a különböző szituációkban. Azt hiszem később is visszatérek még a témára.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
